Dokumentumok

Lenkey János és Lenkey Károly

Lenkey János és Lenkey Károly

A Nenkey, majd később Lenkey család ősi fészke a Gömör-Kishont vármegyékben fekvő Sajólenke, vagy mint régebben nevezték, Nenke volt. A források szerint e család már 1365-ben szerepel a gömöri hétszilvafás nemesek között. II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc időszakában, 1704-ben, Lenkey János a felkelő gömöri nemesség tizedese volt. Részt vett a szabadságharcban a család András és Péter nevű tagja is. Később a Lenkey nemzetség nagyon kiterebélyesedett, s különböző ágai a régi Magyarország több területére kerültek, így közülük Egerbe is eljutottak. Jelentősebb ágai: zádorfalusi, imolai, ragályi, szuhafői, Bars megyei, vámosi, sajókeresztúri, mezőkeresztesi és tábornoki ág. Lenkey János tábornok nagyapja Lenkey Mihály volt, aki Sajólenkéről Apátfalvára költözött. Fiai közül Károly királyi testőr, majd Arad megye esküdtje volt, Antal és Lajos kapitányok lettek. Az említett Károly volt Lenkey János (1807-1850) honvédtábornok édesapja, akinek bátyja volt a szabadságharcban ugyancsak résztvevő huszár ezredes, Lenkey Károly (1803-1874). A későbbiekben tanulmányomban elsősorban Lenkey János tábornok és bátyja, Lenkey Károly ezredes életével kívánok foglalkozni.

Eger városában, 1800. december 9-én kötött egymással házasságot Lenkey Mihály fia, a 26 éves Lenkey Károly és a 20 éves Keszlerffy Terézia, akik később Bécsbe költöztek és megalapították borkereskedésüket, ami egyre jobban működött, sőt éttermet is nyitottak. Itt Bécsben született 1803. február 27-én első fiuk, Károly János Szaniszló. A napóleoni háborúk miatt újra Eger városa következett, de a helyzet függvényében visszajártak Bécsbe is az üzletet működtetni. Egerben született kisebbik fiuk, János Nepomuk, illetve ugyanitt 1809. december 17-én Antal-Lajos, aki 2 nap múlva elhunyt.

Idősebb Lenkey Károly és Keszlerffy Terézia házassága felbomlott 1812-ben, mivel a feleség visszament a szüleihez. Apjuk, Károly Egerből Aradra költözött, ahol a megyénél alszolgabíró, főszolgabíró, majd táblabíró lett és dolgozott 30 éven át. A válás nagyon elhúzódott, 1817-ben fejeződött be. Károly fia az aradi minorita gimnáziumban tanult, majd 1819-ben hadapród lett a József nádor nevét viselő 2. huszárezredben. Eredményes volt, s így 1824-ben hadnagy, 1829-ben főhadnagy és 1836-ban már százados. Szolgálata során Szlavóniában szerelmes lett és az akkori előírások szerint „rangon aluli kapcsolata” miatt 1839-ben kilépett a hadseregből. Feleségétől, Preydigo Mária Christina Alexandrától Szlavóniában 3 gyermeke született. Vukováron 1843.03.06-án házasságot kötöttek és Újvidéken 1 újabb gyermeke. Édesanyja, Keszlerffy Terézia 1845.08.07-én elhunyt Egerben, s így Károly családjával oda költözött. Itt még házasságából 1846-tól négy gyermeke született., összesen 8.

Azt is sikerült bizonyítanom, hogy az általam összeállított tábornoki családfa ág részleten Lenkey Károly első és harmadik gyermeke nem Lenkey néven lett anyakönyvezve, hanem az édesanyjuk, Preydigo Mária nevén! Annál furcsább, mert közben másodszülött gyermeke Károlynak Emília, aki már Lenkeyként szerepel az anyakönyvben. A 2024-ben külföldről beszerzett dokumentumok hiteles másolatai kiállításakor rákérdeztem, esetleg van-e nyoma annak, hogy később Lenkey Károly e két gyermekét a nevére vette?! Sajnos, erre nem találtak okmányokat!

Idősebb Károly második fia, János Nepomuk Egerben, 1807.szeptember 7-én született. Lenkey János Károly testvére nyomdokaiba lépett, s ezért a katonai pályát választotta. A korneuburgi intézetben 1822. július 22-én hadapróddá avatták és utász kiképzést is kapott. 1827-ben a Württenberg-huszárezredhez került. Itt 1828. januárjában alhadnagy,1832 őszén főhadnagy, 1839 áprilisában másodkapitánnyá és 1843-ban kapitánnyá léptették elő, majd 1845-től főszázados lett.

1848 tavaszán Európában felerősödtek az önállósági törekvések. János ekkor Galíciában, Maryampol városában szolgált egységével. Az erősödő lengyel ellenállás letörésére Stanislauba vezényelték, ahol nem fordult erővel szembe a tüntetőkkel, ezért leváltották és lecsukták. Magatartásában jelentős szerepet játszott, hogy kitartóan udvarolt egy lengyel grófnőnek, Szerafina Potockának, sőt el is jegyezte. Sokak szerint ez családon belüli szóbeszéd, de Márki Sándor és Jókai Mór írásaiban is megjelent! Ismert tény, százada hazaindult a hírek hallatára, s a visszafordításukra utánuk indult Lenkey János átvette a vezetést, s kalandos körülmények között tértek haza és jelentkeztek szolgálatra 1848. május 31-én. Az új magyar kormány vizsgálatot indított ellenük az osztrák Hadügyminisztérium követelésére és büntetésül beosztotta a századot a hadsereg délvidéki egységeihez. A század a Verbász környéki harcokban eredményesen helytállt a szerb és román lázadókkal szemben Damjanich tábornokkal együtt, melyért Lenkeyt honvéd ezredessé léptették elő és a bácskai hadtest hadosztályparancsnoka lett.

Károly bátyját is magával ragadta a forradalmi hevület, s őrnagyként szintén résztvevője volt a délvidéki harcoknak, de összeütközésbe került a hadi regulát mereven betartó tábornokokkal, így visszatért Egerbe. János testvérét Szolnok környékére vezényelték, ahol példásan magatartást tanúsított. A hadihelyzet változása, a hadsereg átszervezése következtében a Honvédelmi Bizottmány döntése értelmében az 1. honvéd huszárezred parancsnokának nevezték ki. Lenkey Károly 1848. decemberétől nemzetőr csapatok szervezésével foglalkozott eredményesen.

János életében fájó emlék lehetett, hogy az osztrák hadsereg főváros felé közeledését halhatta az 1849. január 2-i haditanács ülésén és a kormány Debrecenbe költözésére hozott döntést. Kossuth Lajos eddigi hősies magatartása miatt 1849.március 15-én tábornokká léptette elő és megbízta Komárom várának parancsnokságával, valamint a VIII. hadtest irányításával.

A komáromi vár parancsnokságára Guyon Richárd is kinevezést kapott, de Lenkey Jánosnak kellett megérkezéséig a vezetést átvenni, amit a várat körülvevő ellenség között átszökve fegyelmezetten végrehajtott. Nemcsak megtartotta a várat, de kirohanásokkal verte vissza a támadókat, míg április 22-én Görgey tábornok csapatai fel nem szabadították a várat. Ebben az időben Károly bátyja huszárezredesi rendfokozatot kapott érdemeiért. A felmentő csapatokkal együtt távozott János Pestre, de közben megbetegedett. Károly kitüntette magát Budavár visszavételénél, ezért Kossuth Lajos tábornoki előléptetésben akarta részesíteni, de visszautasította. Ez még egy alkalommal megtörtént, de akkor sem fogadta el. Perczel tábornok 1849 nyarán Lenkey Károlyt tartalék hadsereg szervezésével bízta meg. Sikerült 18.000 főt egybegyűjteni és az egyik hadosztály parancsnokának nevezték ki. Ceglédre, majd Szolnokra vonultak a kormány utasítására. Úgy tervezték, hogy az osztrák és a cári hadakkal külön-külön ütköznek meg, de Bem seregeinek helyzete is rosszabbodott Erdélyben. Lenkey János később Szegedre, majd Nagyváradra ment a hadihelyzet változása miatt. Betegsége nem tette lehetővé a szolgálat folytatását, mivel anyja válásának traumája kísérte élete végéig! Görgey tábornok Aradra érkezésekor Lenkey János is Aradon volt, majd a Világosra vonuló csapatok tagjaként 1849. augusztus 13-án a cári csapatok előtt letették a fegyvert. Ezt követően tábornok társaival átadásra kerültek az osztrák hadseregnek, személy szerint Haynau táborszernagynak, aki 1849.augusztus 27-én Hadbíróság elé állította őket.

Lenkey Károly 1849. augusztus 4-én lemondott hadosztályparancsnoki tisztségéről és visszatért Egerbe, majd később önként feladta magát és szintén az aradi várbörtönbe került. Halálra ítélték, majd ezt 12 év börtönre változtatták.

Öccse, Lenkey János tábornok egészségi állapota rosszabbra fordult, az elmebetegség elhatalmasodott rajta, s ezért nem végezték ki, hanem a börtön rabja maradt. Emberhez méltatlan körülmények között, fűtetlen, törött ablakú cellában, szinte ruhátlanul érte a halál 1850. február 7-én Aradon. Károly engedélyt kapott testvére temetésén való részvételre, mint szintén a börtön lakója.

Lenkey Károly 1853. december 19-én kegyelmet kapott és visszatért Egerbe, ahol 1861-től az ellenzék vezetője lett, illetve 1867-ben megyei főszámvevővé választották. Szakmai munkája mellett kitartóan ápolta János testvére emlékét.

Károlynak nagy szerepe volt öccse síremlékének felállításában, ami 1868. szeptember 7-én elsősorban Arad város lakóinak közadakozásából megtörtént.

Lenkey Károly főszámvevői állása mellett foglalkozott az 1848/49-es szabadságharci élményeinek megírásával, illetve a hadsereg szervezésével, feladatával, a nemzetőrséggel kapcsolatos kérdésekkel, elsősorban A Honvéd hetilap oldalain. 8 gyereke született és több unokája. 1874. május 18-án hunyt el Egerben. Temetésére az ország szinte minden részéről jöttek tisztelői és a honvédegyletek képviselői, elismerve a hazáért végzett kiemelkedő munkáját, tiszta jellemét. Végső nyugalomra Édesanyja mellett, az egri Kisasszony temetőben lelt.

Lenkey János tábornok hamvait az aradi sírján lévő obeliszkkel együtt 1936.május végén az egri Kisasszony Temetőben helyezték el Édesanyja és Károly bátyja mellé.

Lenkey Tibor: Hőseink és őseink

Ti, akik életet adtatok nekünk,

Ti, akik fogtátok féltőn kezünk,

Ti, akik azóta elmentetek,

Ti, akikre mi büszkék vagyunk,

Mi, akik benneteket őseinknek és

hőseinknek tekintünk,

aludjátok békén örök álmotok,

Mi soha nem feledünk.